- Újdonságok
- Akciós termékek
- Kence- és szappan alapanyagok
- Gyertyakészítés
- Ékszerkészítés
- Fűzőszálak, rövidáru
- Kreatív alapanyagok
- Amigurumi
- Szerszámok, eszközök
- Saját gyártású lézervágott, gravírozott termékek
- Virágkötészeti termékek
- Csomagolás
- Könyvek
- Dekorációk
FENOLFTALEIN ÉS CSÓKOK
A régi szappanfőző manufaktúrák nem voltak felszerelve sem pH mérő műszerekkel, sem egyéb vegyészeti labor eszközzel, a mesterek mégis könnyűszerrel megállapították, hogy a szappan főzésének a folyamata a végéhez ért-e.
Segítségükre volt a sok éves rutin, tapasztalat, a két szemük (mert említettük, hogy a géles massza általában viszkózussá, áttetszővé válik), meg persze az ember legfőbb kémiai teszt rendszere, a szájunkban lévő nyelv.
Senkit nem bíztatok, hogy a régi módszert, a „csók-tesztet” (vagy „nyelv-tesztet”) válassza, amikor szeretné megállapítani, hogy az általa főzött szappan elkészült-e már, de az nem árt, ha legalább tudomásunk van a dologról. A főzés vége felé, ha már csupán kevés reaktív lúg van a masszában, akkor egy csepp szappant kivéve és a nyelvünk hegyéhez érintve olyan ízt érzünk, mintha egy ceruzaelemet nyaltunk volna meg. Pontosabban ez nem is igazán íz (a szappan alapvetően rossz ízű, ami tévedésekhez vezethet), hanem enyhe áramütésszerű érzet.
Amikor a szappanosodási folyamat teljesen lezajlott, tehát már elfogyott a nátronlúg, ilyen érzet nem jelentkezik. Ezt a módszert már kész szappanon alkalmazni teljesen értelmetlen, a géles szappanmassza nátronlúg tartalmának tesztelésére alkalmazták régen a még vizes közegben. Természetesen, ha módunkban áll (és ha még nem bízunk a szemünkben és a tapasztalatunkban), azért azt javaslom, hogy szerezzünk be egy kis fenolftalein oldatot, vagy fenolftalein port.
