Ha vibráló, tarka színeket álmodunk, akkor bevásárolhatunk a sokféle, gyönyörű mica csillámból, amikkel a massza színezése rendkívül egyszerű, vagy használhatunk egyéb szappan színezékeket is – igen sokfélét lehet kapni a webáruházban. Ennél jóval bonyolultabb, ha a szappant növényekkel szeretnénk megfesteni, hiszen az élő anyagnak és a változó viszonyok közt alakuló, reagáló masszának a kölcsönhatásából nehezen kapunk kétszer ugyanolyan eredményt, ugyanakkor éppen ebben rejlik a dolog szépsége is.
Egy kis kémia: a növényi pigmentek sok esetben változtatják a színüket bizonyos körülményektől függően. Ugyanaz a színanyag felel a rózsa vöröséért és a búzavirág kékjéért a természetben. A vegyészek is kihasználják egyes növényi pigmentek (pl. a lila káposzta) indikátor tulajdonságát az általuk vizsgált anyagok kémhatásának a mérésénél – s ezzel máris elárultam, hogy elsősorban mi befolyásolja a növényeknél a megjelenő színt: a pH, vagyis a kémhatás. A szappanról tudjuk, hogy a kémhatása lúgos, azaz a pH-ja a már kész szappannak is 7-es érték feletti. Ne lepődjünk meg tehát, ha például rózsával, eperrel, céklával, vagy ki tudja, mivel igyekszünk szappant színezni, és nem érjük el a kívánt eredményt: ezekben a növényekben lévő színanyag lúgos közegben szerkezetileg átalakul, s a megjelenő ú.n. izomer vegyület már nem azt a színt hozza, amit kiindulásnál láttunk. Általában igen csúnya a végeredmény, ezért gondoltam, hogy írok egy kis összefoglalót arról, hogy mit érdemes kipróbálni.
Ma a kékekről és lilákról mesélek. Talán a legszebb az alkanna, a fenti képen egy alkannás színezés látható. Van neki magyar neve is: homoki báránypirosító, apró, kékeslila virágú borágóféle, mely az Alföld szikes vidékeinek lakója. Nevének eredete igen kedves: a kisbárányok szőre legelészés közben gyakran lett piros tőle. Igen, pirosat írtam, nem pedig kéket! Ugyanis ez is egyike azon növényeknek, melyek színt váltanak lúgos közegben, de ebben az esetben ez a változás csodás végeredményt hoz. Védett növény, leszedni ma már nem lehet, de porítva kapható sok helyen. Jó kétujjnyit tegyünk a szárítmányból egy befőttes üvegbe, majd öntsük fel olíva olajjal: a macerátum nagyon hamar élénk meggypiros színt kap. Ez a színezett olaj általában a recept részét képezi, mert különben nem kerül a masszába elég színanyag ahhoz, hogy szép színt kapjunk. Minél nagyobb a mennyiség, annál sötétebb lilát festhetünk, illetve ha olívaolajjal készült, akkor természetesen azzal kell számolni a szappan receptben is.
A másik „klasszikus” kék az indigó por. Nem az, amelyiket a hajfestésnél használják, hanem a kék indigó por, az indigó növényből hosszas erjesztéses folyamatot követően kinyert kék pigment. Az indigó, illetve európai társa, a festő csülleng ún. csávaszínezék: a növény zöld, de ha valaki ismeri a módját, akkor kéket tud velük színezni. A kék indigó port a masszába keverve sokféle árnyalat jöhet létre, lévén bonyolult színezék, önálló életet él a szappanmasszában lévő, változatos kémiai viszonyoknak megfelelően. Könnyen megvicceli az embert, sokszor lesz szürke, de az esetek többségében acélkék – klasszikus égszínkékek ne várjunk, hacsak nem szintetikus változatot vásároltunk.
Legközelebb folytatjuk: jönnek a természetes vörösök!
